Vajk Gyula megemlékezés lesz Bodajkon a Mindszenty-évben - beszámoló

2023. 06. 11. | | 2023. 06. 12.

„Boldogok, akiket az igazságért üldöznek...” – Mindszenty József bíborosra, Vajk Gyula plébánosra és Horváth Lajos Péter ferences szerzetesre emlékeztek Bodajkon

2023.06.11. – „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek...” – boldogmondással kezdődött a bodajki kegyhely és a Bodajki Helytörténeti Egyesület közös szervezésű megemlékezése Bodajkon. A teljesen megtelt kegytemplomban, majd a plébániaudvaron folytatódó kiállítótérben visszaemlékeztek Vajk Gyula plébános bodajki működésére, az 1948-as Mária-napi búcsúra, amelynek Mindszenty József bíboros, prímás volt a főcelebránsa, illetve a szétszóratás alatt Bodajkon otthonra lelt Horváth Lajos Péter OFM atyára.

Mórocz Tamás bodajki plébános kiváló plébános elődjét méltatva elmondta: szeretett volna méltó módon megemlékezni Vajk Gyuláról, aki a diktatúra, az egyházüldözés, a félelem időszakában is megmaradt igaz embernek, egész életében küzdött és kiállt az igazságért. „Tanuljunk tőle, illetve tanítsuk a következő nemzedékeket is arra, hogy miért kell küzdeniük, miért kell vállalni az esetleges konfliktusokat abban a világban, ahol kezdünk úgy élni, hogy minden mindegy, mintha csak sodródnánk az árral, és mindenki kicsinyes, önző érdekeit tartaná csak a legfontosabbnak.”
A bodajki kegyhely emlékévet hirdetett meg Mindszenty József bíboros, hercegprímás tiszteletére, aki 75 éve tartotta a kegyhely főbúcsúját mintegy 30.000 ember előtt. Az akkori eseményeket felidézve Mózessy Gergely gyűjteményigazgató adott elő a kegyhely fejlesztését végző, templom- és közösségépítő Vajk Gyuláról, az ő meghurcolásáról. Bemutatta a kommunista diktatúra előtti, nagyvolumenű hitéleti megmozdulásokat jelentő Boldogasszony Év jelentőségét, amelynek keretében a hercegprímás elmondta a letartóztatása előtti utolsó nagy nyilvános beszédét Bodajkon. Az egyháztörténész ismertette az egyházüldözés korabeli sajátosságait és a helyi intézkedések következményeit. „1950 nyarától országszerte állandósultak a papok ellen intézett hisztérikus sajtótámadások. Vajk Gyula személyét először a Szabadságharcos 1950. július 11-i száma támadta, a helyi párttitkártól és bírótól szerzett félinformációkra építve. A cikk a plébánián élő négy apáca és a helyi kulákok közti kapcsolatot taglalta, összeesküvést sejtetve. A papot a termelés elleni folyamatos aknamunkával vádolta, befolyásának tekintette azt is, hogy a párt korábbi ifjúsági szervezete nem volt kellően hatékony… 1950 őszén a megyei napilap, a Fehérvári Napló intézett támadásokat Vajk Gyula ellen. Először azért pellengérezték ki, mert nem jegyzett békekölcsönt. Néhány héttel később már áruhalmozással is megvádolták a plébánost. A cikkek nyomán azonban kisebb vizsgálatok és vegzatúrák következtek, így az érintett az internálástól tartott. A hatalom azonban inkább megfélemlíteni akarta csak, és közben kísérletezett a béketáborba való bevonásával. 1951 nyarán egy ávóssal megtámogatott kisebb papi küldöttség megpróbálta rávenni, hogy vegye át a megyei békemozgalom vezetését. Mivel ezt elhárította, kuláklistára került, az ÁEH pedig június 1-jétől megvonta kongruáját.”

Az előadást követően Eperjes Károly színművész, rendező osztotta meg emlékeit nagybátyjáról, az erős jellemű, szigorú, de nagy népszerűségnek örvendő Vajk Gyuláról. „A napi szentáldozásomban nagyon sokat segített, amikor halála után, Takács Nándor püspök úr temette Őt Hegykőn. A következőket mondta: mit mondhatok én Róla, a 20 évvel idősebb Gyula bácsiról? Amikor találkozott velem, a sokkal fiatalabb püspökével az rendszerint így zajlott. - „Dicsértessék a Jézus Krisztus Püspök atya, gyóntass meg! Meggyóntattam, és akkor rendszerint azt mondta: tudod, Nándor, a legnagyobb kegyelem, amit valaha kaptam az Istentől az, hogy mindennapos szentáldozópapnak hívott. És ez még a börtönben is így volt.” – És akkor megértettem azt, amit mindig tanított, a Miatyánk centrumát, hogy add meg nekünk a mindennapi kenyerünket ma, vagyis a napi találkozást az Istennel, a napi megtérést. Erre döbbentem rá, azon a Requiem szentmisén.”

Spányi Antal megyés püspök köszöntőjében, az Úrnapja ünnepéhez kapcsolódóan példaként állította az üldözést szenvedő három pap igazi hitvalló életét, akik egészen Jézusért éltek, ezért tudtak helytállni és mindent elviselni a megpróbáltatás idején. „Olyan személyiségeket idéztünk, akik erősek voltak, nagyvonalúak, erős akarattal és bátorsággal rendelkeztek. Fontos, hogy az emlékük megmaradjon, és ne engedjük feledésbe merülni példájukat. De még fontosabb, hogy tanuljunk tőlük. Mert olyan világba jutottunk, amely sokszor erőszakos módon próbál kényszeríteni minket egy olyan elképzelés szolgálatába, amely idegen a kereszténységtől. Idegen a magyartól, idegen tőlünk. Jó látni azokat az embereket, akik nem hajoltak meg, akik mindent kibírtak az igazságért. Példát mutattak nekünk Krisztusról, és erőt adtak arra, hogy mi se hagyjuk el hitünket. Egy új világ megteremtésének lehetősége van a kezünkben, csak tegyük azt, amit a régiek tettek.”

Az ünnepség folytatásaként a zarándokudvaron az Élet-Kép-Tár Házban Dr. Dreska Gábor egyetemi adjunktus nyitotta meg a Bodajki Helytörténeti Egyesülettel közösen készített kiállítást, melyben a három papi személyhez kötődő tárgyi emlékeket állították ki. A tárlatvezetésen Dreska Gábor a tárgyak közül kiemelte a Vajk Gyula kézírásával fennmaradt ún. Historia Domus, azaz a plébánia történeti könyvét, melyben a plébános leírta meghurcoltatásának történetét.

Berta Kata
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió