Shvoy Lajos püspök halálának 40. évfordulója - beszámoló

2008. 01. 21. |

Püspöki szentmise volt a Székesegyházban Shvoy Lajos püspök halálának 40. évfordulóján. Több mint 40 éven át, püspökként a leghosszab ideig szolgálta egyházmegyéjét 1927. augusztusától 1968 januárjáig.

„Nagy idők nagy tanúja volt” mondta Mózessy Gergely püspöki levéltáros Shvoy Lajos püspök 2002-ben kiadott önéletrajzi írásának megjelenésekor. Megélte Székesfehérvár háború előtti, látványos fejlődését, a II. világháború borzalmait, a székváros pusztulását, az ország újjáépítésének reménytkeltő éveit, az egyházmegyéjét is érintő német kitelepítési hullámot, a kommunista diktatúra létrejöttét, kiépülését, melynek markáns ellenfele volt.

A 20. század kétségkívűl meghatározó egyéniségének nagyhatású papi szolgálatára még ma is sokan emlékeznek vissza. Prohászka Ottokár esztergomi növendékpapja, a székesfehérvári püspökségben méltó utódja lett. A Regnum Marianum első - templomépítő - plébánosaként, és a cserkészet elveinek magyarországi terjesztőjeként országosan ismert pap, 1927-ben vette át az egyházmegyét, melyet néhány hónap híján 41 esztendeig kormányozott.

Székesfehérvár tizenhatodik püspöke mai szemmel nézve is haladó gondolkodású püspök volt. Erős kézzel látott neki az egyházi uradalmak reformjának, hogy az anyagilag megrokkant egyházmegyéjét a gazdasági világválság ellenére is helyrehozza. A 30-as évek nagyszabású művelődéspolitikusa volt: bámulatos léptékű értékmentő munkát folytatott egyházmegyéjében. A rendkívül értékes püspöki és szemináriumi könyvtárakat katalogizáltatta, a püspöki levéltár anyagát rendszereztette. Értékmenő munkájának leglátványosabb eredménye az Egyházmegyei Múzeum 1938. október 13-i megnyitása lett. Állandó tárlat nyílt, mely magas színvonalon reprezentálta az egész egyházmegye hitéletét a liturgia tárgyi emlékeiben.

1937 nyarán a püspöki kar megbízásából hosszú missziós utat tett az Egyesült Államokban. A Szent László Társulat elnökeként a magyar ajkú lelkészségeket látogatta végig népszerűsítve a budapesti Eucharisztikus Kongresszust.

Megértette a sajtó jelentőségét is. Lapja, amelyet Székesfehérváron megindít, hamarosan kiszorítja a vallási közönyt hirdető helyi liberális lapot. A liturgia előírásai iránti nagy tiszteletéért már a háború előtti években úgy ismerték, mint a liturgia püspöke.  Jóval a II. Vatikáni Zsinat előtt szorgalmazta és meg is valósította a hívek aktív részvételét a szentmisén és a liturgiában.

A lelkek pásztora volt. Püspökként is plébánosi egyszerűséggel fordult hívei felé. Egyházmegyéjében, a legeldugottabb falvakba, filiákba is maga ment bérmálni. Kormányzása alatt másfélszeresére nőtt a plébániák és lelkészségek, megduplázódott az esperesi kerületek száma. Papjainak, kispapjainak is atyja lett. Az Actio Catholica mozgalmat, - melynek lényege a hívők és a papság együttműködése a társadalmi feladatok megoldásában - komolyan gondolta. A laikusokat bevonta az egyházközségek életébe, A KALOT és a KALÁSZ egyesületei virágoztak egyházmegyéjében. Az első KALOT népfőiskolát is egyházmegyéjében, Érden állították fel. Regnumi éveitől kezdve szeretettel foglalkozott a fiatalokkal. Ifjúsági egyesületeken keresztül képzelte el valláserkölcsi nevelésüket.
 
1944 decemberében kezdődött meg Székesfehérvár többhónapos ostroma. A háború nehéz esztendeiben, székvárosa és egyházmegyéje több hónapra vált frontterületté. A lélek és a szív embere - ahogy utóda, Kisberk Imre püspök jellemezte - megnyitotta a menekülő családok előtt a püspöki palota pincéjét, hogy védelmet nyújtson nekik az állandó tüzérségi bombázások ellen. Az első bombatámadás után a leégett és romokban heverő várost járva, meglátogatta a szenvedőket, Ő temette az első megholtakat. A nehéz időkben fokozottabb imára és vezeklésre hívta fel híveit, engesztelési napokat tartott, amelyeken főként az isteni Gondviselésbe vetett gyermeki bizalomról és hitről beszélt.

A háborús veszélyben szorosabb kapcsolat alakult ki a Dunántúl püspökei - Mindszenty József, Shvoy Lajos, Apor Vilmos és a pannonhalmi Kelemen Krizosztom főapát - között. Memorandumban kérték Szálasit, ne vesse oda a visszavonulási harcok martalékának a Dunántúlt, a magyar haza utolsó darabját. A megtorlás hamarosan bekövetkezett: a nyilasok letartóztatták, 1945-ben elhurcolták,  Sopronban raboskodott Mindszenty Józseffel együtt.

Amikor a fogságból visszatért, nemcsak a székvárost, a hitet is teljesen romokban találta. A romokból kellett új életet fakasztania. Egyházmegyéjének számtalan templomát kifosztották, súlyosan megrongálták. A virágzó egyházközségi, közösségi, kulturális, szerzetesi élet - az alkotóerejét kora előrehaladtával sem veszítő püspök - szeme láttára semmisült meg. A gyors újjáépítéshez is ő adott erőt.

A fennhatósága alá tartozó római katolikus egyházközségek több mint egyharmadát közvetlenül érintette a magyarországi német lakosság áttelepítését tartalmazó kormányrendelet. Levelet írt, William S. Key vezérőrnagyhoz, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság amerikai képviselőjéhez, melyben feltárta a rendelet igazságtalanságait és összegezte jogtalanságait.

A kiépülő diktatúra szorításában látnia kellett, hogy a lelkipásztorkodás területei a papság minden igyekezete ellenére fokozatosan csökkentek. Személye ennek ellenére egész életén át a lélek s a szív természetfölötti erényeit és értékeit tükrözte vissza. Hittel tudta Jézus elé vinni erőtlen egyházát.

Emlékezetes a Boldogasszony éve (1947-1948), amikor főpaptársaival együtt számos zarándoklaton részt vett. Felejthetetlen volt a bodajki Mária-nap 1948. szeptember 25-26-án, amikor több tízezer zarándok érkezett félszáz faluból. Mindszenty bíboros mutatta be a szentmisét, és ő mondta a szentbeszédet, pontosan három hónappal letartóztatása előtt.

A püspöki karnak azon részéhez tartozott, amelyik az ateista kommunizmus markáns ellenfelének számított. A hatalom bosszúja ezért üldözte: adminisztratív úton (levélcenzúrával, munkatársainak száműzésével) lehetetlenítették el a püspöki aulájának működését, 1951-ben - a Grősz per előkészítésének idején - néhány hétre maga is háziőrizetbe került, még aranymiséjét is e méltatlan körülmények között ünnepelhette. Bármennyire szeretett volna, nem vehetett részt a II. Vatikáni Zsinaton: nem kapott útlevelet.

Végezetül most, amikor a Lourdes-i jelenések 150. évfordulójára emlékezünk, ki kell emelnünk a Szűzanya iránti nagy tiszteletét. Már püspöki jelmondatában is hozzá fordult: „Fiadat kérd, máriás családokért.” Nagy öröm volt számára, hogy az alsószentiváni templomban - amelyet a Világ Királynőjének akart szentelni - a plébános buzgósága révén a fatimai Szűzanya szobrának hiteles másolatát szentelhette meg. A leiriai püspök ajándéka 1950 augusztusában érkezett a plébániára. Azóta is odajárnak hívek zarándoklatra.
 
Shvoy püspököt 1968-ban, 88 éves korában érte a halál. Spányi Antal megyéspüspök január 21-én a Székesegyházban szentmise keretében emlékezett meg püspökelődjéről, halálának 40 évfordulóján.

MG-BPK
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor