| 2026. 03. 01.
„A keresztény ember két világ polgára. Igazi hazája az égben van, de oda az út a földön át vezet. Ezért a világban nem turista, nem műkedvelő. Feladatot kell teljesítenie. Feladatot és szolgálatot szeretetből. (...) Mesterségét mindenkinek meg kell tanulnia, képességeit ki kell művelnie, és lelkiismeretesnek kell lennie. Ha képességeit kifejleszti, s az emberi tevékenység bármely területén szakértelemmel, lelki függetlenséggel, igazságszeretettel, felelősség-tudattal dolgozik, valóságos apostoli munkát végez a világban.”
Márton Áron
2026.02.26-28. - A Székesfehérvári Egyházmegye oktatási intézményeiben dolgozó pedagógusoknak tartott hagyományos nagyböjti lelkigyakorlatra az idei évben 2026. február 26-28. között került sor Hajdu Ferenc általános helynök atya vezetésével Bodajkon.
Lelki ráhangolódásként az első napon nyitó szentmisével, majd este Mórocz Tamás bodajki plébános atya közel egy órás csodálatos orgonakoncertje által, a zenén keresztül érezhettük meg Isten közelségét. Hiszen a zene az egyik lehetséges út, hogy Isten közelébe jussunk, nemcsak gyönyörködtet, hanem közvetíti Isten szavát is. Így a megfelelően kiválasztott mű az istenismerés eszköze lehet és a megismeréssel elmélyíti az Isten iránti tiszteletet.
Második napon kezdtük meg lelkigyakorlatunk legfőbb mondanivalójának feldolgozását: hogyan tudjuk pedagógiai munkánkat Krisztus szellemiségében végezni? Ferenc atya 6 témakör köré építette fel elmélkedéseinket. Mindegyik elmélkedést ráhangoló imával, a Szentírásból kapcsolódó idézetekkel vezetett fel, saját megélt életpéldáinak megosztásával, majd 3-3 kérdés köré felépítve csoportmunkában volt lehetőségünk megvitatni a témákat, s a megbeszélést követően pedig megosztottuk tapasztalatainkat. Mindez arra is lehetőséget adott, hogy a résztvevők egymást és intézményeiket is még jobban megismerhessék.
A témakörök a következők voltak:
1) A hivatás ajándéka: mindannyiunk életében voltak meghatározó események, példák, amelyek hatására a pedagógus hivatást választottuk. Megtapasztalhattuk, hogy mint minden hivatásnak, a tanári pályának is megvannak az örömei és megpróbáltatásai. Megvitattuk, hogy a pedagógus élete nem egyéni „partizánharc”, hanem fontos, közösséget formáló szerepe van.
2) Jézus, a Mester tanít: a krisztusi pedagógia 3 fő pillérét jártuk körül, mint figyelem (meghalljuk-e a másikat, észrevesszük-e a segélykiáltást az esetleges abnormális viselkedés mögött), meghallgatás (van-e készségünk úgy kérdezni, hogy a másik meghallgatása eredményes legyen) és irgalom (olyan megoldás, amely gyógyít és átalakít, nem egyszerű szánalom).
3) A Lélek vezetése: nem egyszerűen Krisztust kell másolni, hanem a Lélekre kell nyitottnak lenni, hogy betöltsön minket is. A Lélek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. (Gal5, 22-23). Ha ezek nincsenek meg bennünk munkánk során, nem a krisztusi pedagógiát követjük.
4) Szeretet és határ: szabályok nélkül a legjobb segítő szándék is pusztulásra van ítélve, anarchiához vezet. Meg kell tanulnunk szeretni és határokat tartani egyszerre, ahogyan Krisztus is vezet minket. Legyen a szeretet formáló erő, hogy ne pusztán kötelességből, hanem szeretetből tegye meg tanítványunk, amit elvárunk. Fontos a konfliktusok, határok megsértésének igazságos lezárása is, ami nem is olyan könnyű.
5) A kereszt pedagógiája: munkánk során mi is hordozzuk keresztjeinket. A szenvedés lehetőség arra, hogy türelmet, kitartást és alázatot tanuljunk. Segíti kudarcaink feldolgozását: beismerés, mit ronthattunk el, ötleteket adhat, mit tegyünk másképpen. Elhozhatja a bűnbánatot és bocsánatkérést, így megújulhatunk belőlünk. Keresztjeink vállalása, terheink hordozása a gyermekek előtt is példát mutat.
6) Küldetés a világban: Ti vagytok a föld sója, a világ világossága: a hegyi beszédben mondott kijelentés a keresztények világban betöltött szerepére utal. Meg kell őriznünk az értékeket és ízt (értelmet) kell adnunk az életnek, ahogy a só teszi az étellel, vagy ahogy a világosság kitűnik a sötétségből. Ehhez nem szabad elvesztenünk identitásunkat, s hiteles tanúságot kell tennünk a ránk bízottak körében. Ez a küldetésünk: tudjuk formálni, alakítani óvodai, iskolai közösségünk életét.
Az elmélkedések között még volt alkalmunk megismerkedni a bodajki Segítő Szűz Mária-templom történetével Oravecki Attila helyettes bodajki plébános mindenre kiterjedő előadásának köszönhetően, kívül-belül megismerve az épületet, áttekintéssel a Magyar Szent Családtól a középkoron át napjainkig.
Szintén nagy élmény volt számunkra a pénteken elvégzett pedagógus keresztút, amelyet a Kálvária-dombon tettünk meg. A keresztút a léleképítés iskolája. A keresztútnak mindig van mondanivalója az imádkozó számára. Egyszer az egyik állomás szól behatóbban a lélekhez, máskor a másik. A keresztútnak kettős mondanivalója van számunkra. Egyrészt arra tanít, hogy intenzívebben átérezzük mindazt, amit Urunk értünk szenvedett. Vele megyünk és vele visszük keresztünket. Így világossá lesz előttünk, mekkora Üdvözítőnk szeretete, s mekkora a mi bűnünk. Elmélyül bánatunk is, s részesei leszünk egy mélyebb, bensőségesebb megtérésnek.
Másrészt, megtanít bennünket az élet keresztjének viselésére. Főleg arra, hogy sorsunk keresztjét Jézushoz hasonlóan viseljük. Az egyes állomásoknál saját életünkre ismerünk. Bennünket is érnek hamis vádak, döntéseinket megkérdőjelezik, szándékainkat félreértik, munkánkat kritizálják. Mi is vállunkra vesszük keresztünket, a felelősséget a ránk bízottakért, az adminisztráció, a felkészülés terheit. Mi is összeroskadunk, amikor kudarcok érnek bennünket, de mellénk is beállnak segíteni kollégák, családtagok, barátok, szülők, mint Veronika vagy Cirenei Simon.
Krisztus halála az isteni mindenható szeretet csodálatos üzenete: másokért szenvedni. A gabonaszem, amelynek meg kell halnia, hogy termést hozzon, arra figyelmeztet és tanít bennünket: a keresztről való levételnek, a szenvedésnek termést hozó értelme van. Az utolsó vacsorán ránk hagyta az Oltáriszentiség titkát: ahogyan Krisztus kenyérként, lelki táplálékként szolgál számunkra, ugyanúgy kell szolgálnunk nekünk is embertársainkat.
Összefoglalva: nagyon tartalmas 48 órát töltöttünk együtt, amely mindannyiunk számra lelki megerősödést, feltöltődést hozott. Köszönjük Hajdu Ferenc atyának az elmélkedések és a napi szentmisék tanításait és a keresztutat, Mórocz Tamás atyának a koncertet, Oravecki Attila atyának a szívélyes idegenvezetést, a zarándokház munkatársainak pedig a vendéglátást.
A lelkigyakorlat véget ért, menjetek, küldetésetek van!
Kiss Attila
Fényképeket készítette Horváthné Bodai Andrea, Mórocz Tamás
© Székesfehérvári Egyházmegye
Impresszum | Püspökség Hivatal e-mail | Honlapreferens e-mail
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
