Nagycsütörtöki - Utolsó vacsora - emlékmise - beszámoló

2026. 04. 02. |

| 2026. 04. 03.

Szeressük Krisztust az Oltáriszentségben, szeressük a papságot és egymást! – A nagycsütörtöki lábmosás szertartása Székesfehérváron

2026.04.02. – A nagycsütörtök esti utolsó vacsora emlékmiséje a szent három nap kezdete. Ekkor ünnepli az egyház az Eucharisztia és a papság alapítását, és azt, amikor Jézus maga köré gyűjtötte tanítványait, és szolgáló szeretete jeleként megmosta lábukat. Spányi Antal püspök Székesfehérváron, a Szent István király székesegyházban tartott ünnepi szentmisében felidézve az utolsó vacsorán történteket az örök élet kenyeréről, a papról mint a közösség pásztoráról, és a testvéri szeretet örök érvényű parancsáról beszélt.

A szertartás elején felcsendült a Glória éneke, amely alatt megszólaltak a templom harangjai, a csengők, az orgona, majd a mély gyász jeleként elnémultak. A harangok „Rómába mentek” és a szomorúság jeleként a kereplők vették át szerepüket.

„Az Úr hármas ajándékkal halmozza el az apostolait és rajtuk keresztül az idők végezetéig az egyházat. Ez a hármas ajándék az Eucharisztia, az egyházi rend szentsége és a testvéri szeretet parancsa. Ne engedjük, hogy számunkra megszokottá váljon mindez. Az Eucharisztiát kínálja az egyház minden szentmisében, és hív bennünket, hogy vegyétek és egyétek, és tudjuk, hogy itt van velünk Krisztus. A találkozás pillanatában, a szentáldozás percében őt magunkhoz vesszük, és Krisztussal egyesülve élhetünk” – kezdte gondolatait a főpásztor, majd azzal folytatta: Jézus tudta, ha az ember magára marad hitével, a pásztor nélkül maradt nyáj el tud tévelyegni, ezért rendelte el az egyházi rend szentségét. A püspök arra buzdított, lássuk meg papjainkban Isten ajándékát, akik megkereszteltek, tanítottak, akik imádkoztak értünk, akik elkísértek bennünket az életünkben. Akiknek példája Jézus harmadik nagy ajándékára tanít bennünket, arra, hogy szeressük egymást, ahogy Ő szeret minket. „Hármas ajándékot kaptunk, amelyért felelősek vagyunk. Felelősek vagyunk az Oltáriszentségért, amelyet nem hagyhatunk magára, amellyel élnünk kell, amely kell, hogy bennünk az örök élet kenyere legyen. Szeretnünk kell a papságot. Nemcsak azért, mert papság, és nem is csak azért, mert hiba nélkül való és kiváló, szentséges, hanem azért, mert Krisztustól rendeltetett. És szeretnünk kell szeretni, úgy, ahogy Krisztus szeretett bennünket. Hogyha ezeken az ajándékokon elmélkedünk, közel kerülünk Krisztushoz, megérzünk valamit ennek az utolsó vacsorának a hangulatából, lelkületéből, és képesek leszünk mi magunk is Krisztushoz közelebb kerülni, hogy ott legyünk lélekben mellette majd a Getsemáni-majorban, odaálljunk a kereszt tövébe, és ott legyünk majd húsvét hajnalban az üres sírja előtt is. Hogy örüljünk, hogy hálát adjunk, hogy elkezdjük azt az életet, amely Krisztus életének a világban való megjelenítése” - zárta gondolatait a főpásztor.

A nagycsütörtöki evangéliumban hallottuk, hogyan mosta meg Jézus tanítványainak lábát. Ez a cselekedet örök időkre szóló példaadás, hogyan kell egymást alázatos szívvel szolgálni. Erre emlékezve mosta meg a megyés püspök is a székváros plébániáról kiválasztott 12 férfi lábát, a szolgáló szeretet, a megtisztulás, a bűnbocsánat és a közösség helyreállításának jeleként.

A szentmise végén a tömjénezés után az Oltáriszentséget körmenetben az altemplomba vitték, arra emlékezve, hogy az utolsó vacsora után elfogták Jézust. Az Úr elhurcolásának és ruháitól való megfosztásának a szimbóluma, hogy az oltárról eltávolítottak minden díszítő elemet. A liturgia is leveti díszeit, és a hívő ember így lép be mélyebben Isten szeretetének titkába.

A szertartás áldás és elbocsátás nélkül ért véget, amely valójában nem lezárul, hanem tovább folytatódik a következő napon. A templomban elkezdődött a nagycsütörtöki virrasztás, a Getsemáni kertben az értünk vérrel verítékező Jézus emlékére.

Berta Kata
Fényképeket készítette Kovács Kornél és Kovács Marcell
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió, Körtvélyes Tivadar

Korábbi évek beszámolói: