Mária Szeplőtelen Szívén át Isten országába - Júniusi búcsúnap Alsószentivánon - beszámoló

2026. 06. 13. | | 2026. 06. 13.

Mária Szeplőtelen Szívén át Isten országába - Júniusi búcsúnap Alsószentivánon

2026.06.13. - Borongós reggel után a szentmise kezdetére már szép kora nyári időben köszönthettük a Szűzanyát és kérhettük segítő közbenjárását. Köszöntőjében püspöki biztosunk, Helter István atya kérte a híveket, hogy az ima és a kérések mellett a köszönetről és a háláról sem feledkezzenek meg mindezért, amit Istentől megkapunk, sokszor a Szűzanya közbenjárásának is köszönhetően.

A szentmise szónoka Mészáros János kanonok, c. apát, esperes, a sárbogárdi Szent László király plébánia lelkipásztora volt. János atya homíliájában elmondta, hogy a jó Isten az ember iránti szeretetét sokféleképpen ki tudja nyilvánítani, minden tudnivalót biztosít számunkra, amely az üdvösség eléréséhez nélkülözhetetlen. Szent János apostoltól tudjuk, hogy a szeretet Isten lényege. Végtelen szeretete kiáradt az emberre, akkor is a javunkat akarja, amikor azt mi nem így érezzük. Ennek jelképe Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének ünnepe, tisztelete is. Jézus a keresztfán János apostolra bízta édesanyját, Mária fiának pedig Jánost jelölte ki, s az Egyház értelmezése szerint azonban Mária nemcsak János, hanem valaamennyi hívő keresztény ember égi édesanyja is. Az édesanya szeretete leírhatatlan, s a fogantatástól kezdve áthatja az ember lényét. Jézus Szívének és Mária Szívének tisztelete arra is rávezeti az embert, hogy soha nem vagyunk magunkra hagyatva. Hasonlóan vészterhes időket élünk, mint amikor 109 éve Fatimában a három gyermeknek megjelent a Szűzanya. Ma Leó pápa nem tud úgy megszólalni, hogy a béke fontosságát ne hangsúlyozná ki megnyilatkozásaiban. Fatimában a Boldogságos Szűz segítségére siet az emberiségnek, rajta keresztül ugyanúgy Isten szólt az emberekhez, mint ahogyan az égő csipkebokor képében Mózest is megszólította, mert látta népe szenvedését és megesett rajtuk a szíve. A szánalmon túl azonban a kivezető utat is megmutatja Isten. Fatimában 1917. június 13-án a Szűzanya egyértelmű kérést közvetített a kis látnokokon keresztül: imádkozzátok a rózsafüzért! Hirdessétek az embereknek a Szűzanya szeretetét, Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletét! Lúciának megígérte a Szűzanya, hogy bár társait hamarosan magával viszi a mennybe, itt a földön ő sem marad egyedül soha, Mária Szeplőtelen Szíve lesz a menedéke. A további jelenések során Mária ígéreteket is tett, amelyek akkor valósulhatnak meg, ha teljesítik az emberek azt, amit kért.

Amikor Isten kér valamit, azt nem csak egyetlen kifejezett cél érdekében teszi, hanem nagyobb távlatokért: vallásos cselekedeteink kihatással vannak további életünkre is. A belső vallási életünk és a külvilág történései nem választhatók szét. Nemcsak egyénileg kell megmutatkoznia vallásunknak, Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletének, hanem belső meggondolásból fakadó cselekedeteinknek hatással kell lennie emberi kapcsolatainkra, így a közösség formálására társadalmi szinten is. Ezért hangsúlyozta Ferenc pápa és egyértelműsíti XIV. Leó pápa is a béke fontosságát a nagyvilág hatalmasságaival szemben is. Már a II. vatikáni zsinaton kijelentette XXIII. János pápa, hogy a béke nem egyenlő a háború hiányával, a béke azt jelenti, hogy igazságosságon alapuló emberi társadalmat kell felépíteni. Ez pedig csak a keresztény alapokra építve lehetséges.

Isten és a Szűzanya nem kér tőlünk lehetetlent, ezt maximum mi, emberek tesszük bonyolulttá, ha nekiállunk kifogásokat keresni. A mindennapi imádság megszenteli hétköznapi életünket, a szentségekben való részesedések lelki erőforrásként hatnak emberi kapcsolatainkra, így képesek világot is építeni. A mindennapok áldozatát is meg tudjuk tenni: a felebaráti irgalmasság testi és lelki cselekedeteit kell gyakorolnunk, de nem egyénileg, valami vallási torzót építve magunkban, hanem az Egyház közösségében, szervezeti keretek között.

A hit, Krisztus és Mária tisztelete alakíthatja a világot. Az imádság az egyén szilárd hitére, a hívő keresztény ember a körülötte élőkre lehet hatással. Ezért amit itt a búcsúnapi szentmiséken hallunk, nem szabad a kegyhely határain belül hagynunk: haza kell vinnünk az itt megélteket, továbbadni másoknak. Ha befogadjuk Mária szavait és legjobb tudásunk szerint meg is tudjuk tenni, amit kér, nemcsak tudjuk a jót, hanem meg is merjük tenni, rálépve az útra, akkor eljuthatunk Isten országába.

Kérjük Mária Szeplőtelen Szívének közbenjárását önmagunkért, családtagjainkért, Anyaszentegyházunkért, szeretett magyar hazánkért és az egész emberiségért. Épüljön-szépüljön közöttünk Isten országa! – fejezte be homíliáját János atya.

A szentmisén rózsafüzér előimádkozóként, ministránsként és felolvasóként is közreműködtek diákjaink, valamint hitoktatónk, Vargyas Jánosné. A szentmise a kegytárgyak megáldásával és a hagyományos körmenettel ért véget. A búcsúnapot a hagyományos szentségimádás zárta.
Július 13-án ismét találkozunk!

Képek és szöveg: Kiss Attila