Ökumenikus imahét 2014 nyolcadik nap - beszámoló

2014. 01. 26. |

2014. 02. 02.

Lezárult a város keresztényeinek közös nyolcnapos istentisztelete, a 2014-es ökumenikus imahét. „Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké” - mondta bevezető gondolatában Somogyi László református lelkészi elnök, a gyülekezet lelkipásztora. A bevezető hálaadó imádságban Bencze András evangélikus püspök-helyettes köszönetet mondott az egész imahétért, hogy együtt lehetett a város hívő népe Jézus körül. Köszönetet mondott a hit közös gyökereiért, a közös tanúságtevő küldetésért. Kérte a Szentlelket, hogy legyen a keresztényeknek ereje tovább adni a hitet, hogy minél többen eljuthassunk az Isten látására.

Az imaalkalmon a zenei szolgálatot a város ökumenikus énekkara, a Csomasz Tóth Kálmán kórus és Tóka Szabolcs orgonaművész-tanár végezte. Elénekelték többek között a nemrég elhunyt Szokolay Sándor zeneszerző „Dicsérjed Istened” című korálfeldolgozását is.

A bűnbánati imát Berze János református lelkész vezette, a kiengesztelődést Révész Lajos baptista lelkipásztor. Az olvasmányok ezen az estén a küldetésről szóltak, amelyet a református, katolikus, evangélikus, baptista lelkipásztorok és a szolgáló testvérek olvastak fel.

Az ökumenikus imahét záró istentiszteletén - Spányi Antal megyés püspök betegsége miatt, - az igehirdetést Ugrits Tamás püspöki irodaigazgató tartotta. Elmélkedése elején úgy fogalmazott az ökumenikus együttlét alapja, hogy Jézus azt ígérte övéinek: „Ahol ketten vagy hárman összejönnek a nevemben, ott vagyok köztük” (Mt 18,20). Nem véletlenül örülünk, hogy egységben vagyunk, hogy egymás templomaiba szívesen megyünk és örülünk a szeretetteli fogadtatásnak. Mindannyiunk örömének alapja, küldetésünk forrása Jézus Krisztus. Hirdessük az evangéliumot közösen, együtt! - mondta a lelkipásztor. Csodálatos, hogy Jézus minket munkatársaivá, barátaivá fogadott, amely a keresztségből fakad, amely erőt ad a mindennapi küzdelmekben, ami átjárja szavainkat, tetteinket, munkánkat, egész életünket. Pedig nekünk is vannak gyengeségeink. „Nem Ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket” – mondja az Úr. Ki tudna úgy beszélni Krisztus szeretetéről, hogy ne tapasztalta volna meg és úgy hirdetné, hogy nem hallotta volna hangját. Azt adhatjuk tovább, amit mi magunk is Krisztustól kaptunk – tette hozzá majd arra bíztatott: feladatunk és küldetésünk az örömhírről tanúságot tenni a világban. Gondoljunk szüleinkre, papjainkra, tanárainkra, barátainkra, akik Krisztushoz közelebb vittek minket, mennyire megmaradtak a szívünkben. Talán csak egy jó mondatuk, egy mosolyuk, hiteles tanúságtételük maradt meg bennünk.

Mi is tehetünk így bizonyságot, hisz a hit hallásból ered, a hallás pedig a hit igéjéből. Tamás atya arra is kitért: sokan vannak, akik téves dolgokat beszélnek Jézusról, egyre kevesebbszer hangzik el Krisztus neve, szava, tanítása, pedig Őt kellene vinni a világba. Vannak olyanok, akik azt mondják, a lelkipásztort ezért fizetik, hogy Istenről beszéljenek, de ha a hívő beszél az istenhitről, elgondolkoztatja az embereket. Isten egyetlen mondata, szava sokat jelenthet, amit a kellő időben, helyen mondunk ki. De fontos az is – emelte ki az elmélkedésében, - hogy a lelkipásztor és hívő hiteles legyen. Ne csak hallgassuk az Isten igéjét a templomban, hogy aztán kilépve egész más életet éljünk. Meg kell mutatkozni rajtunk, szavainkban, cselekedeteinkben, hogy Krisztus útján járunk.

Végül Tamás atya arra figyelmeztetett a Sátán minden karizmát utánozni tud, mert Ő a hazugság atyja. Mindent el tud hitetni az emberekkel, de talán az egységet nem tudja elhazudni. Legyen tehát az otthonainkban, barátainkkal, az egyházaink között is egység. Sokszor a legnehezebb a saját egyházunkon belül elérni, családunkon belül megélni az egyetértést, de Jézus azt mondta: „Egyek legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy Te küldtél engem.” Az imádság, a megbocsátás, a kölcsönös tisztelet, a megbecsülés fontos ahhoz, hogy az egységet építsem, a közösséget megerősítsem. Meg kell találni, helyünket a világban, mert senki sem jó mindenre, de mindenki jó valamire. Hirdessük együtt az örömhírt, kérjünk új lendületet, a Szentlélek megújító hatását! Kérjük az Úrtól, maradjon mindig velünk, hogy maradandó gyümölcsöt teremjen életünk! - fejezte be beszédét a lelkipásztor.

Az igehirdetés után az énekkar Gounod Sanctus-át adta elő Somogyi Balázs szólójával. A záró imádságok az utolsó imaalkalmon az evangélium hirdetéséért szóltak a családokban, a gyülekezetekben, a társadalomban és a nemzetek között.

BPK
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor
Videó: Somoygi Tamás és PBK