| 2026. 04. 03.
Jézus keresztjére nézve lássuk meg, szenvedése értünk történt – Nagypénteki püspöki szertartás Székesfehérváron, a Szent István király Székesegyházban
2026.04.03. - Nagypénteken az egyház Jézus szenvedésére és kereszthalálára irányítja tekintetét, ezért nem mutat be szentmiseáldozatot. Székesfehérváron, a Szent István király Székesegyházban Spányi Antal püspök nagypénteki beszédében azt hangsúlyozta, Jézus értünk, a bűneikért hozott keresztáldozata felfoghatatlan valóság, mégis megsejthetjük benne Isten örök szeretetét.
A szertartás kezdetén a főpásztor az oltárnál leborulva, csendben imádkozott Krisztus keresztáldozatára emlékezve. Jézus megkínzásának, halálának és temetésének napján a liturgia középpontjában a Passió, Jézus szenvedéstörténetének eléneklése állt, János evangéliumából. Az énekkar drámai módon felidézte Urunk szenvedését, az Isten irántunk való szeretetét.
Spányi Antal megyés püspök a nagypéntek esti szertartáson arról beszélt, a próféták régtől megjövendölték Jézus szenvedését, s mégis mindenkit megdöbbentett, amikor beteljesedett. „Ott álltak az események tanújaként, szemlélték mit tesznek azzal, aki közülünk egyedül volt bűntelen. Rá kellett döbbenniük, hogy mindennek mi az értelme és mindez mit jelent a mi számunkra. Az Isten öröktől elhatározta, hogy az embert megmenti, hogy a bűnből megszabadítja bármilyen nagy is az ember váltságdíja. Egyszülött Fiát adta oda értünk, aki bűnt nem ismert, hogy magára véve bűneinket, megszabadítson bennünket, leoldja rólunk a bűn bilincseit és szabaddá tegyen minket.”
A főpásztor arra szólított fel, amikor látjuk Krisztus keresztjét otthonainkban, utak mentén gondolkozzunk el azon, hogy mindez értünk történt. „Ekkor értjük meg a bűn súlyát, valóságát, ekkor sejtjük meg a fölfoghatatlant, a megérthetetlent, Isten örök szeretetét. És ekkor látjuk meg azt a jövőt, amit az Isten számunkra készített. A jövőt, amelyben élhetünk bűn nélkül, amely elvezet bennünket magához Istenhez. A jövőt, amelyben megtaláljuk helyünket Isten örök valóságában és az Ő örök szeretetének részesei lehetünk. Ezen az estén, amikor a hívő lelkek elcsöndesednek, nézzünk szembe ezekkel a valóságokkal, hogy megértsük, értünk történt, bűneinkért történt. Az Ő halála a mi megszabadulásunk, az ő szenvedése, a mi megdicsőülésünk lesz. Adja Isten, hogy megértve mindezt, tudjuk az életünket úgy élni, mint akik meglátták, megértették, megtapasztalták Isten végtelen szeretetét, értünk adott életét.” -zárta gondolait a püspök.
A nagypénteki könyörgésekben az egyház különleges erővel imádkozik az egész világért, az egész emberiségért: az Anyaszentegyházért, a pápáért, a papságért és a hívekért, a keresztelendőkért, a keresztények egységéért, az Ószövetség népéért, a zsidókért. Imádkoztak azokért, akik nem hisznek Krisztusban, akik nem hisznek Istenben, valamint a világ vezetőiért és a szenvedőkért.
A nagypénteki liturgia megható pillanata az ünnepélyes hódolat a kereszt előtt. Háromszor hangzott el az „Íme a szent keresztfa” kezdetű felszólítás és a letakart feszületről levéve a leplet kezdetét vette a kereszthódolat. A hívek térdet hajtottak a feszület előtt, megérintették és csendben imádkoztak az értük kínhalált szenvedett Krisztushoz.
A szertartás a Miatyánk és az Isten Báránya elimádkozása után az áldozással fejeződött be. A zárókönyörgés elmondása után a liturgia befejeztével a papság és az asszisztencia teljes csendben távozott a templomból. Ezután a hívek az altemplomban a szentsír előtt imádkoztak, amely a Megváltó sírba tételére emlékeztet bennünket.
Berta Kata
Fényképeket készítette Kovács Kornél és Kovács Marcell
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió, Körtvélyes Tibor
A rákövetkező napon, Nagyszombaton az Egyház Urunk sírjánál időzik.
Korábbi évek beszámolói
© Székesfehérvári Egyházmegye
Impresszum | Püspökség Hivatal e-mail | Honlapreferens e-mail
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
