| 2026. 04. 02.
Az imádság, a pasztoráció és a testvéri szeretet fényében éljünk – Nagycsütörtöki olajszentelési szentmise Székesfehérváron
2026.04.02. – Nagycsütörtök az Egyház életében különleges helyet foglal el. Ezen a napon nemcsak az utolsó vacsorára emlékezik, hanem ünnepli az Oltáriszentség és a papság megalapítását, valamint a testvéri szeretet nagy parancsát is. Nagycsütörtök délelőttjén Székesfehérváron, a Szent István király székesegyházban gyűltek össze az egyházmegye papjai, az egyházmegyében működő szerzetesrendek, közösségek képviselői, hogy az úgynevezett krizmaszentelési misén megújítsák papi ígéretüket.
A főpásztor a papsághoz szólva három fontos területet emelt ki a papi élet lényegéből. Elsőként az imádság lelkét, amely átjárja a pap életét, cselekedeteit, gondolatait, szándékait. „Nekünk, papoknak ez elsődleges feladatunk, szemlélni Isten szeretetét, befogadni, hogy tovább tudjuk adni. Végezni a zsolozsmát, amellyel közösségbe kerülünk, lelki kapcsolatot ápolunk az összes pappal és szerzetessel, akik a világ különböző helyein ugyanazt a zsolozsmát imádkozzák. Szükséges, hogy imádságunkban engeszteljünk a magunk, egymás és a világ bűneiért, mert fontos és szükséges, hogy a bűnöket valamiféleképpen próbáljuk meg Isten előtt kiengesztelni szeretettel. Fontos a közbenjáró imádság, amit annyiszor kérnek tőlünk a hívek, és mi annyiszor ígérjük meg persze, imádkozunk. Fontos a rózsafüzér, amelyben Máriával együtt Jézus életének titkait szemléljük, és ezeket a titkokat beépítjük a magunk életébe is, hogy belőle éljünk, benne legyünk, vele együtt éljük az életünket. S a pap életéhez kell, hogy hozzátartozzon az adoráció, amikor találunk arra időt, hogy talán csak ott ülünk a templomban az Oltáriszentség előtt, és csak várjuk, hogy szóljon. Az imádság lelkületében mindannyiunknak mindennap meg kell újulnunk.”
A pasztorációs tevékenységet is hangsúlyozta, mint a papi szolgálat lényeges elemét, mivel a pap a hívekért lett lelkipásztor, őket kell segítenie, szolgálnia és Krisztus felé vezetni. „Csak úgy tudunk pasztorálni, ha igazi szeretet van a szívünkben, ha felelősséget érzünk a hívekért. Ha a velük való közösséget fontosnak tartjuk, ápoljuk, szolgáljuk a szentségeken keresztül az ő üdvösségüket, s a templomban nem elégszünk meg azzal, hogy elvégezzük a liturgiát így vagy úgy, hanem keressük annak a módját, hogy megfelelő közösségek szülessenek, amelyek erősítik a híveket, amelyek megtartják a testvéreket, amelyek mindannyiunkat összefűznek Krisztussal.”
A püspök végül a papok közötti testvéri szeretetről, az egymásért való felelősségvállalásról beszélt. „Nem magamban vagyok pap, nemcsak magamtól szereztem és kaptam meg, hanem Isten ajándéka, s az egyház papja vagyok. Társa sok papnak, társa különösen azoknak, akikkel az egyházmegyei közösség fűz össze. Fontos, hogy bennünk, akiket sok minden elválaszt egymástól, akik sok mindent másképp gondolunk, akiknek sokféle különböző adottságaik vannak, képesek legyünk megtalálni azt, ahol tudjuk egymást segíteni, egymásért felelősséget vállalni, tudunk egymásért újra meg újra imádkozni. Ha meglátjuk a napunkban az Istentől küldött örömet, és tudunk hálát adni érte, ha készek vagyunk életünket odaadni a szolgálatban, és nem keresünk könnyebb megoldásokat. Ha támogatjuk azt, akinek arra van szüksége, akkor Jézus útját járjuk, és örömet találunk a szolgálatunkban. Megtapasztaljuk a hívek szeretetét, és megtapasztaljuk Isten közelségét, amelyért hálát adunk. Isten megadja azt, hogy a papi életet, az azzal együtt járó nehézségekkel, a szenvedések keresztjeit hordozva is a lélek közelségében, Isten közelségében éljük. … Legyünk Jézust örömmel követő papjai a híveknek, egyházunknak, a ránk bízottaknak. Isten kegyelme szítsa föl bennünk a nekünk szükséges kegyelmet, mely bennünk van a püspök kézfeltétele által, amit megkaptunk.”
A szentbeszéd után az egyházmegye papsága a szerzetes papokkal együtt megújította fogadalmát, hogy Jézushoz hasonlóan élve a megváltás hűséges szolgáiként mutatják be a szentáldozatot, és Krisztust követik mindenben a lelkek iránti szeretetből.
Majd a főpásztor arra kérte a jelen levő híveket, imádkozzanak papjaikért és az Ő püspöki szolgálatáért is.
A szentmise folytatásaként ünnepélyesen behozták a szentelésre előkészített olajokat. A megyés főpásztor a felajánláskor megáldotta a betegek olaját, majd a szentmise végén a keresztelendők olaját, majd a krizma ünnepélyes megszentelése következett. A szentmise befejező áldása után körmenetben vitték ki a kiosztásra szánt szent olajokat, amelyeket a papok az év folyamán a szentségek kiszolgáltatására és szentelményekre használnak.
Berta Kata
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió, Körtvélyes Tivadar
Korábbi évek beszámolói:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Impresszum | Püspökség Hivatal e-mail | Honlapreferens e-mail
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
