Kisberk Imre megyéspüspökre emlékeztek Székesfehérváron - beszámoló

2026. 05. 04. | | 2026. 05. 04.

Kisberk Imre megyéspüspökre emlékeztek Székesfehérváron

2026.05.04. – 75 esztendeje, 1951. május 3-án szentelték püspökké a székesfehérvári egyházmegye 17. főpásztorát, Kisberk Imrét.

Kisberk Imre a Sopron megyei Peresztegen született 1906. szeptember 8-án. 1926-tól volt a fehérvári szeminárium hallgatója, pappá Shvoy Lajos szentelte 1930. június 22-én. Ráckevei káplánévek után 1934-től Székesfehérvárott hitoktató, 1936-tól Perkátán adminisztrátor, majd plébános lett, 1941-ben visszakerült Ráckevére plébánosként. 1949-ben kanonoki címet és esperesi megbízatást kapott, majd 1950-ben Shvoy Lajos Székesfehérvárra rendelte. „Vicarius oeconomius” címmel Kisteleki István plébános mellett lett a székesegyház gyakorlati vezetője.

A diktatúra kiépülésének fojtogató mindennapjaiban Shvoy Lajos a Szentszéktől segédpüspök kinevezését kérte maga mellé. Azt szerette volna elérni, hogy az állam beleszólása nélkül választhasson fiatal, megbízható utódot magának, de életkora és közismert szívbetegsége is indokolta a lépést. Választása Kisberk Imrére esett, akit christianapolisi címzetes püspökké és Székesfehérvár segédpüspökévé XII. Pius pápa nevezett ki 1951. március 11-én. A hír április közepén érte el az aulát.

Kisberk Imre püspökké szentelésének napjául a legközelebbi apostolünnepet, Fülöp és Jakab napját tűzte ki a székesfehérvári aula, ami keddre esett, mely megkönnyíttette volna mind a papság, mind a hétvégeken bérmaúton lévő püspökök részvételét. Csakhogy ez az ünnep május 1-jére esik – az államhatalom pedig nem tűrte a „munka ünnepével” való konkurálást. Elhalasztatták azt két nappal későbbre. A szentelést Shvoy Lajos végezte Badalik Bertalan veszprémi és Pétery József váci püspökök közreműködésével. Később (1953-ban, illetve 1957-ben) mindkét társszentelőt Hejcére internálta a hatalom.

Az új segédpüspök kinevezési irata tartalmazta azt az utasítást, hogy a megyéspüspök akadályoztatása vagy halála estén vegye át az egyházmegye irányítását. A szertartáson óvatosságból csak latinul hangzott fel e rész, de két jelenlévő ügynök felfigyelt erre is. Az akadályoztatás hamar be is következett, mert Shvoy Lajos 1951. június 21-én háziőrizetbe került. Néhány nappal később az aulát átvevő Kisberk Imre is. 1951 őszén is csak úgy szabadult, hogy a hatalom kényszertartózkodási helyéül számára az egyházmegye letávolabbi pontját jelölte ki, Dunabogdányt. Ott lett plébános – segédpüspökként.

1956 decemberében püspöke hívására hazatért és átvette a székesegyházi plébániát és a helynöki teendőket – de 1957 januárjában az erőre kapó államhatalom ismét Dunabogdányba internálta. Csak 1958 őszén engedték vissza Fehérvárra, amikor a megyéspüspök betegeskedései miatt már bérmálások is maradtak el. 1959-ben ismerte el csak püspöki mivoltát az állam – ekkor mindjárt utódlási joggal. Ám amikor 1968 januárjában Shvoy Lajos elhunyt, ezt adminisztratív tévedésnek minősítették. Kisberk Imrének tehetetlenül kellett végignéznie, hogy Potyondy Imre káptalani helynökként egy év alatt 50 dispozíciót végrehajtva felszámolta Shvoy Lajos egyházkormányzati örökségét. Kisberk Imre csak ezután vehette át az egyházmegye irányítását, s csak apostoli kormányzóként.

De ekkor már a hatalom is megbízott benne. Olyannyira, hogy 1972-1974 közt az esztergomi főegyházmegye vezetését is rábízták. Amikor a Szentszék Mindszenty prímási székét megüresedettnek nyilvánította, 1974. február 2-án Kisberk Imre lemondott az esztergomi apostoli kormányzóságról. Ekkor lett érsek Lékai László, és ekkor normalizálódott Kisberk Imre székesfehérvári helyzete: az állam immár megengedte számára a megyéspüspöki cím használatát. 1982. április 5-én le is mondott hivataláról. Még ebben a hónapban, Szent György napján – április 24-én – fejezte be földi életét.

Szöveg: Mózessy Gergey
Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár

Fényképeket készítette Kovács Kornél