| 2026. 04. 02.
Fogadjuk el Isten ajándékát, és szeressük az egyházat – Háromnapos püspöki lelkigyakorlat Székesfehérváron
2026.04.01. – Küzdelem a kísértővel, az Isten irgalmának befogadása, az egyházhoz tartozásunk, mint Isten ajándéka életutunk megszentelésében. – Ezeket, a hitéletünket mélyen érintő témákat járta körül Spányi Antal megyés püspök háromnapos nagyböjti lelkigyakorlatos beszédeiben Székesfehérváron, a Szent István király székesegyházban. A szentmiséket a város papsága mutatta be.
A főpásztor lelkigyakorlatos beszédei kezdetén arra hívta fel a figyelmet, hogy meg kell küzdenünk a kísértésekkel, melyek sokszor és sokféle formában tesznek próbára minket. Számba vette a kísértő módszereit, és elgondolkodtató példákat hozott arra, hogy a sokszor kicsinek tűnő rossz dolgok is hogyan tudják könnyen bűnbe sodorni az embert. Feltárta személyes bűneink romboló hatásait a környezetünkre és az egész világra. „A bűn sokkal több veszélyt jelent, mint ahogy arra a megszokott módon gondolni szoktunk. A bűn világa bonyolult és összetett, szövevényes csapda. Veszélyt jelent nekünk, mert a bűn, ha gyakoroljuk, megszokássá válik, és már nem is gondolunk rá. Már nem küzdünk ellene, mert azt mondjuk, – magunkat felmentve a felelősség alól –, hogy ilyen vagyok, nem tehetek róla. … Amikor tehát lelkiismeretemet vizsgálom, gondolnom kell arra, hogy mit is tettem lelkiismeretem ellen. Mit követtem el Isten parancsa ellen. Mivel bántottam meg a másik embert. Konkrétan fel kell ismernem gyengeségeimet, de a másokra hatást gyakorló erejét. … A kísértő okos és ravasz, és sok bűnre csábít, sok dologról először nem is sejtjük, hogy bűn lesz, és amikor már megtettük, nem tudjuk többé meg nem történtté tenni.”
A nagyheti lelkigyakorlat második napján a megyés püspök arról szólt, nem kerülhetjük el a kérdést, hogy mit jelent számunkra a megtérés. Hogy miként fogadjuk el Isten segítségét, aki irgalmasságából a bűnbánat szentségét ajándékozta nekünk, hogy megszabadítson minket minden gyengeségtől, minden bűntől, hogy a változás, az új élet lehetősége elindulhasson bennünk. „Küzdünk a bűn ellen, őszintén megígérjük, kijelentjük, hogy többet nem vétkezünk, de a szándékunk kevés. Jézus tudta ezt, ezért megalapította a bűnbánat szentségét. Hiszen Krisztus magára vette a mi bűneinket is, és a keresztfára vitte, hogy bennünket szeretetével megváltson, és nekünk a bűnbocsánatot, az új életet ajándékozza. … A bűnbánat szentsége is szeretetének nagy jele. Vajon tudunk-e a gyónásra így gondolni? Van-e öröm a szentgyónás után a szívünkben, lelkünkben? Nem kell a gyónástól félni, hanem fel kell fedezni benne Isten jóságát és megbocsátásra kész szeretetét. … Megtérni csak a Szentlélek erejével lehet! Ő mutatja nekünk a kegyelem belső fényében az utat, amely a megszabadulás útja, amely az Úr felé visz, amelyben megtaláljuk a megújulás lehetőségét. Megtérni annyit jelent, mint elfordulni a bűntől, és odafordulni a jóhoz, vagyis odafordulni az Istenhez.”
A püspök lelkigyakorlatos beszéde végén az egyházról, mint az Úr ajándékáról beszélt, amely minden, Istentől kapott ajándék alapja. Ajándék, hogy ez az egyház ott van velünk a bölcsőnktől a sírig, gondoskodik lelkünk szükségleteiről, segít előre mennünk Jézus nyomában az örök élet felé. A szentségi kegyelem erőt ad a nehézségekben. Az egyházban kapjuk meg az Oltáriszentséget a szentáldozásban, hogy Jézussal járjuk az utunkat, és itt kapjuk meg a Lélek hét ajándékát, hogy eligazodjunk az élet hétköznapi kihívásaiban. „Az egyház mindnyájunk lelki anyja, aki nem taszítja el még a bűnös és hálátlan, tévelygő fiát sem. Imádkozik a tévelygőért, imádkozik a bűnösért, szereti a megtérőt, és engesztel vele együtt vagy akár helyette a bűnökért. Jó lenne, ha felismernénk bűneink valóságát, ami a kárhozat felé vezet, és meglátnánk a bűnbocsánatot hirdető isteni szeretet erejét. Felismernénk, hogy a helyünk ott van az egyházban, ide hívott meg minket az Úr. Ajándék, hogy az egyházhoz tartozhatunk, hogy szüleink és keresztszüleink imádkoztak értünk, hogy megkereszteltettek, gondoskodtak arról, hogy megismerjük hitünk igazságait, példát mutattak nekünk ők és sok köztünk élő szent. … Szeressük az egyházat, adjunk hálát az Úrnak minden kegyelemért, amit az egyházon keresztül kaptunk, és engedjük, hogy az egyház hűséges, szerető gyermekeként részünk legyen hitünk igazságának megtapasztalásában, az Úr színről színre való látásának” – zárta háromnapos lelkigyakorlatát a megyés főpásztor.
A trídium záróalkalmán Dózsa István plébános köszönetét fejezte ki a város híveinek és papjainak nevében a főpásztor nagyheti gondolataiért, amelyben, mint egy szerszámosládában felfedezhettük az elromlott dolgok javításának eszközeit. „Az önmagunkba tekintés, a bűnbánat, a másik ilyen eszköz a megtérés, a kiengesztelődés és a harmadik ilyen nagyon fontos pedig ennek a közösségnek a léte. Legfőképp azt a gondolatot köszönöm, hogy mindenben egy valaki, maga Krisztus az, akinek a fényében tudjuk látni őszintén magunkat. Krisztus az, akitől a megbocsátó szeretettel találkozunk a megtérés kapcsán, és ő az, aki bennünket ebben a közösségben fogad és küld küldetésbe. Vigyük el életünkre ezt a szerszámos dobozkát, és kívánom azt, hogy a nagyhétnek a hátralévő három szent napján segítsen ez bennünket az igazi megtérésre, hogy aztán húsvét örömében, húsvétvasárnap majd közösen ünnepelhessük a köztünk lévő Krisztust.”
Berta Kata
Fényképeket készítette Kovács Kornél és Kovács Marcell
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió, Körtvélyes Tivadar
Korábbi évek beszámolói:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Impresszum | Püspökség Hivatal e-mail | Honlapreferens e-mail
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
