| 2026. 05. 09.
Mindig a keresztség szellemében élni – Püspöki szentmise Bogner Mária Margit vizitációs nővér tiszteletére Érden
2026.05.09. - Tiszteletreméltó Bogner Mária Margit vizitációs nővér halálának 93. évfordulóján Spányi Antal megyés püspök mutatott be ünnepi szentmisét Hajdu Ferenc általános helynökkel, Szakács Péter megbízott irodaigazgatóval, Mojzer György Érd-Tusculánumi és Papp László diósdi plébánossal az érdi Szent Mihály-templomban. A szentmisét követően a hívek a templomkertben imádkoztak a főpásztor vezetésével az apáca mielőbbi boldoggá avatásáért.
Az ünnepre érkezők nevében Mojzer György plébános köszöntötte a főpásztort, aki örömét fejezte ki azért, hogy együtt adhatnak hálát, és kérhetik a Jóisten kegyelmét Mária Margit nővér és Kaszap István mielőbbi boldoggá avatásáért.
A megyés püspök szentbeszédében visszaemlékezett a vizitációs nővér rövid, de mindig örömmel teli életútjára. „Bogner Mária Margit mindössze 28 évet élt, de mi mindannyian tudjuk, hogy az a 28 év egy teljes élet volt az ő számára. (…) Ebben az életben volt sok keserűség, bánat, és volt sok öröm is. Keserűség és bánat a világ szerint megítélve, de nem az ő lelkében. Hiszen testi betegségét, fogyatékosságát erős lélekkel viselte. Nem panaszkodott, és nem kesergett miatta. Ami neki fájt, az az volt, hogy bár nyitott volt a lelke, hogy Istent egész szívvel és egész élettel szolgálja, erre nem nyílt lehetősége a korabeli egyházi törvények, az egyházi törvénykönyv előírásai miatt. Fájt neki, hogy a kolostorok ajtajai, a zárdák kapui mind-mind zárva maradtak előtte. De az életében sok öröm volt mégis. Valahogyan ő volt mindig a középpontban, és nem azért, mert ő föl akart tűnni, hanem azért, mert a maga kedvességével, szeretetével, belső derűjéből fakadó humorával tudott másokat is vidámítani, tudott valahogyan az élet teljessége felé segíteni.” A főpásztor kiemelte a nővér Istenre találásának legfőbb kapcsolatát, a keresztségét is. „Amikor beteljesedett az élete utolsó évében igazán a kolostor, a vizitációs nővérek kolostorának ajtaja megnyílt előtte, akkor az egész élete örömbe és boldogságba fordult. Nem azért, mert ez olyan földi boldogságot jelentett neki, hanem azért, mert megtapasztalta Isten szeretetét és Isten jóságát, amelyet képes volt meglátni mindenféle helyzetben, mindenféle körülmények között, mindenféle emberi találkozásban és mindenféle lehetetlenségben is. Mi volt ennek az Istenre találásnak a legfontosabb kapcsolata? Azt gondolom, hogy éppen az ő keresztsége. Az a keresztség, amelyben mi mindannyian részesültünk, és amelyben Isten gyermekeivé válunk.”
A megyés püspök beszédében azt is kihangsúlyozta, milyen fontos, hogy a keresztség szentségét komolyan vegyük, hisz Isten gyermekei vagyunk.
„Az a benyomásom, hogy sokan és sokszor a keresztség szentségét nem tudják eléggé komolyan venni. Meg vagyunk keresztelve. Hát persze. Az, hogy közben nem megyünk templomba? Hogy közben nem lesz számunkra szent az egyház parancsa? Hogy közben eltérünk az egyház tanításától, és valami más utakon járunk az életünk útján. Hát Istenem! Fontos volna a keresztségünk szentségét valahogyan máshogy nézni. Rádöbbenni, hogy mekkora nagy ajándék Istentől az, hogy mi megkereszteltettünk. Fontos volna, hogy az egész életünkben mindig ebben a keresztség szellemében éljünk. Próbáljunk meg úgy imádkozni, hogy mi az Isten gyermekei vagyunk és az Atyához szólunk. Próbáljunk meg úgy szeretni, ahogy Krisztus szeretett bennünket. Próbáljunk meg olyan békével élni az életben, ahogy Krisztus adta a maga békéjét nekünk. Nem úgy, ahogy a világ adja, hanem valami egészen másféle módon. Próbáljunk meg úgy segíteni másokat, úgy fölemelni másokat, ahogy Jézus egész életében tette. Úgy gondolom, Mária Margit nővér megértette keresztségének fontosságát és szentségét, és ezért volt képes arra, hogy a nyomorúságban, a betegségben, az elutasítottságban, mindenféle bajban mégis a lelkében derű legyen, az életével másokat segítsen, és valahogy az egész életével Jézus Krisztusról, az egyházról, az Istenről tegyen tanúságot az emberek előtt. Fontos, hogy életünk példájával mutassunk igazán tanúságtételt a kereszténységünkről. Hogy mi a szentségekkel élünk nem mondhatja azt, aki egészséges ép, aki csak az idejét nem úgy rendezi el, hogy megszentelte az Úr napját. Fontos, hogy bátran ki merjünk állni a keresztény igazságokért, és merjünk róla tanúságot tenni. Nem kell hallgatnunk, nem kell félnünk, nincs mit szégyellnünk, nincs mit takargatnunk. A mi küldetésünk, hogy ezt a világot jobbá tegyük. Adja az Úr, hogy szítsuk föl magunkban a keresztségi kegyelmet, erősítsük meg magunkban krisztusi küldetésünket, a tanúságtételt, legyünk ennek a világnak sója és kovásza, és formáljuk a világot, hogy benne Isten országa eljöjjön közénk” – zárta gondolatait a főpásztor.
A szentmise után a hívek a megyés püspök és a papság vezetésével Bogner Mária Margit sírjához vonultak, ahol együtt imádkozva kérték a Szűz Anyát, hogy a szent életű nővért, mint az egyszerűség, a szívbéli alázat, a hűség példaképét mielőbb a boldogok között tisztelhessük.
Kirschné Schöffer Nikolett
Fényképeket készítette Kovács Marcell
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió, Körtvélyes Tivadar
Korábbi évek beszámolói:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Impresszum | Püspökség Hivatal e-mail | Honlapreferens e-mail
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
