| 2026. 02. 06.
A szív és a lélek mélyén kell találkoznunk Istennel – Elsőcsütörtöki közös imádság Székesfehérváron
2026.02.05. – Február hónapban a Szent István király székesegyházban gyűltek össze a város plébániáiról a székesfehérvári hívek, hogy papjaikkal együtt imádkozzanak a papi és szerzetesi hivatásokért. Spányi Antal püspök az elsőcsütörtöki közös imádságon az üdvösségről, az Istennel való személyes találkozás félelméről és öröméről, a Mennyei Atya örök szeretetéről beszélt.
Dózsa István plébános köszöntőjében Mózes történetét idézte, amikor az égő csipkebokorban meglátta az Urat. Mint mondta, Isten szimbóluma a tűz, ami sok helyen visszatér a Bibliában. „Lehet, hogy az üdvösség és a kárhozat között pusztán csak annyi a különbség, hogy a tűzben jelen lévő Istent az egyik úgy tapasztalja meg, mint tüzes módon végtelenül szerető Istent. A másik pedig úgy tapasztalja meg, mint aki fájdalmat és nehézséget okoz. Pedig a tűzben ugyanaz az Isten van. Mi vagyunk azok, akik különböző módon reagálunk Őrá. Ez a szentmise és szentségimádás alakítsa szívünket úgy, hogy mi a tűzben a szerető, a tüzes szerelemmel szerető Istent tapasztalhassuk meg” – fogalmazott a plébános.
„Minden emberben, hívőben és a hit örömét nem ismerőben egyaránt fölmerül a kérdés, vajon az élete merre tartott? Teljességre jutott, vagy félbemaradt, értelmetlen, hiábavaló lett. A hívő ember mindezt Isten vonatkozásában szemléli, s reméli magának az üdvösséget, az Isten színről színre látásának örömét, a mennyország békéjét és boldogságát, szeretteinek közelségét, valamint mindannak beteljesedését, amit itt a Földön szíve vágyaként őrzött” – kezdte gondolatait a főpásztor, majd arról beszélt, hogy bűneink miatt üdvösségünkre nemcsak reménnyel, hanem félelemmel is tekintünk. „A félelem lehet üdvösséges, amikor félem az Urat. Félek attól, hogy valami módon az Istent megbántom, mert szeretem, és a kedvére akarok lenni. Szeretem, és azt akarom tenni, ami az Ő dicsőségét szolgálja. Az Úr félelme csodás és szent ajándéka az Istennek, amely bennünket gazdagít, és az örök élet felé vezet. Persze az ember számol azzal, hogy tetteiért, a kimondott szavaiért is számadással tartozik. Ilyenkor Istenre úgy gondolunk, mint aki eltaszít, aki nem fogad el, aki nem bocsát meg. De ilyen Isten nincsen, mert Ő szeret és törődik velünk. Eljött, és Egyszülött Fiát adta értünk, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen.”
A főpásztor arról is beszélt, az apostolokat Jézus eszköztelenül küldte a világba, hogy vigyék az örömhírt, és gyógyítsák az embereket. Az Ószövetségben Dávid példája is mutatja, hogy nem az eszközökön múlik az Úr akaratának beteljesülése. „Találkozásunk sohasem az eszközök világában történik meg, hanem afölött, a szív és a lélek találkozásában. Az elcsöndesülés, a rácsodálkozás, a szeretet megélésében és a szív kitárásának a pillanatában. … Hirdessük annak lehetőségét, hogy ebben a mai világban is rátalálhatunk az Istenre, amelyben sok minden félelemmel tölt el, sok minden elbizonytalanít. Krisztust hordozó létünkkel tegyünk tanúságot arról, hogy Isten mindannyiunkra egyféleképpen tud nézni, az Atya szeretetével. Azzal a szeretettel, amellyel Fiát adta értünk. Nézzünk mi is erre az Istenre, aki bennünket gyengeségeinkkel, gyarlóságainkkal, jóra törekvéseinkkel együtt szeretettel tekint és az ő kegyelme az örök élet boldogsága felé vezet bennünket” – zárta beszédét a megyés püspök.
A szentmisét követően a közös szentségimádáson a főpásztor gyógyulásokért imádkozott, és kérte a Lélek erősségét és a békesség kegyelmét, hogy tanúságtevő életet élhessünk Isten akarata szerint. „Uram, te apostolaidat elküldted a világba az emberekhez, hogy gyógyítsák az életüket és gazdagítsák lelküket az örömhírrel. Gyógyítsd meg a mi létünket, szabadíts meg bennünket mindattól, ami nyomaszt és teher, ami bűn és ami lefelé húz. Szabadíts meg bennünket a rossz emlékektől. Add meg nekünk a bűnbánatban megtisztult lélek egyszerű szépségét és tisztaságát. Segíts bennünket, hogy gondolatainkban, lelkünkben, érzéseinkben mindig egyre inkább megtapasztaljuk a te közelséged, ami megerősít, megnyugtat és fölemel” – hangzott el az imában.
A Tantum ergo és a szentségi áldás után az imaóra a litániával zárult. A következő elsőcsütörtöki ünnepet Szárazréten, a Fatimai Boldogasszony-templomban tartják.
Berta Kata
Fényképeket készítette Kovács Kornél és Kovács Marcell
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió, Körtvélyes Tivadar
Korábbi év beszámolói:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Impresszum | Püspökség Hivatal e-mail | Honlapreferens e-mail
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
