Aknay János kiállítása - beszámoló

2025. 09. 12. | | 2025. 09. 17.

Minden dolog, aminek vége van, egy új kezdetnek készít helyet – Aknay János festőművész kiállításával zárul a Székesfehérvári Egyházmegye Kortárs Művészeti Gyűjteménye

2025.09.12. – A Székesfehérvári Egyházmegye Kortárs Művészeti Gyűjteménye szervezésében, a 19. Ars Sacra Fesztivál eseménye volt Aknay János Kossuth-díjas festőművész, a Nemzet Művésze kiállításának megnyitója a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban. Az eseményen Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök köszönetet mondott a művészeknek, akik 2011 óta alkotásaikkal gazdagították a Kortárs Művészeti Gyűjteményt.

„Jó alkalmat adni arra, hogy a dolgokat összegezzük. 2011-ben, amikor megalakult a Székesfehérvári Egyházmegye Kortárs Művészeti Gyűjteménye, megemlítettem azokat a gazdag hagyományokat, amelyek az évszázadok alatt kialakultak a művészek és a Katolikus Egyház között. A gyűjteményt arra szántam, hogy példát adjon minden művésznek, hogy alkotó erejüket a szépség felé fordítsák, hiszen a szépség az Istentől jön, megragadja a lelket, és így Isten felé fordít bennünket. Most jó visszatekinteni, és örömmel láttam, hogy kiállításaink, melyeket az Ars Sacra Fesztivál keretében rendeztünk, sikeresek voltak. Kiváló művész barátságok jöttek létre, mint a ma kiállító, kiváló művésszel, Aknay Jánossal is” – kezdte gondolatait a főpásztor, és megköszönte minden résztvevőnek a munkáját, akik alkotásaikkal hozzájárultak a gyűjteményhez, a rendezvények sikeréhez, és ezzel öregbítették a Székesfehérvári Egyházmegye jó hírnevét. „Minden dolog, aminek vége van, az valaminek a kezdete is. Ebben a szellemben kívánok Önöknek minden jót és további, gazdagon megáldott alkotói munkát! – zárta gondolatait a főpásztor.

A gyűjteménybe került kortárs művek ezentúl a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumot gazdagítják. A 15 év gazdag anyagáról és eseményeiről egy szép kiadvány készült, ami emléket állít a történteknek. Reha György, a kortárs gyűjtemény vezetője foglalta össze a kiállítások történetét, és bemutatta a gyűjteményben található 35 művet. „Gyűjteményünk első darabja a Festőangyal volt, utolsó darabja az Emlék című alkotás. Mind a kettő Aknay János ajándéka. Jelképes, de nagyon is valódi és ritka tett. Az Emlék nagyon konkrét jelkép, hiszen ez a délután, innen már csak egy emlék lesz. Wass Albert egyik ideillő gondolata így hangzik: „Az ember jár-kel a világban, mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres. De alighogy megtalálja, már hasznot akar belőle, és ezzel el is rontja a dolgokat. Mert a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne, fáradsággal, de haszon nélkül. Mert az élet értelme a szép.” – Ezzel a gondolattal kívánok mindenkinek, akivel együtt dolgozhattam, köszönetet mondani, hogy ez az értékes és egyedi gyűjtemény létrejöhetett” – mondta el meghatottan a gyűjteményvezető.

A Székesfehérvári Egyházmegye Kortárs Művészeti Gyűjteményének kiadványát Novotny Tihamér művészeti író így méltatta. Elmondta, hogy egy találkozással kezdődött a kortárs gyűjtemény gondolata, Reha György és Spányi Antal püspök találkozása a véletlennek tűnt, de valójában a Gondviselés rendezte így. Majd az egyház művészetpártoló szerepéről beszélt. „Visszatekintvén az időben, a pápai kezdeményezések sürgették az egyház és a művészek közötti termékeny párbeszédet. A kereszténység kétezer éves történetében sokszor virágzó, bár az utóbbi néhány évszázadban meglazult kapcsolat helyreállításának szükségességét. Ezek a történetileg, társadalmilag és teológiailag is kellően megalapozott szorgalmazások tehát nélkülözhetetlen muníciót, valamint erőteljes hátszelet biztosítottak Spányi Antal és Reha György vállalkozásához is. II. János Pál 1999. április 4-i húsvéti levelében megállapítja, amennyiben a művészek valóban értékes és szép alkotásokat hoznak létre, nemcsak saját népük és az egész emberiség műveltségét gyarapítják, hanem kiemelkedő szolgálatot tesznek a közjónak is, hogy valamikor az egész műveltséget átitatta az evangélium. … Megállapításaik egyik legfontosabbika, hogy a lélek az, ami összhangot teremt. És a művész birtokol valamit ebből a lélekből, hogy harmóniát teremtsen. Ez a spirituális emberi dimenziója. Az igazi szépség valójában a harmónia tükröződése. A harmónia a szépség operatív erénye, amelyben Isten lelke a világ nagy összehangolója működik. Reha György, Spányi Antallal együttműködve a művészek különféle ablakai között válogatva, a merőben más és más világok közt harmóniát teremtve, mintha szó szerint a fentebb kicsemegézett elveket valósította volna meg a szóban forgó gyűjteményben és annak katalógusában. Ez is azt bizonyítja, hogy hitéhez hűen, elképzeléseihez híven jól és érzékenyen dolgoztak.”

A megnyitó ünnepség végén a jelenlevők megtekintették Aknay János festőművész kiállított műveit a Szent Korona Galériában, Smohay András művészettörténész, múzeumigazgató rendezésével. A kiállítás két részből áll, a terem, ahova megérkezik a látogató, a figurális absztrakt képeket tartalmazza. A második terem pedig a látképeknek a tere, ahol a művész azokat a geometrikus formákból építkező látványokat mutatja be, amelyek az ő szűkebb környezetét, főleg Szentendrét szemléltetik. Természetesen Aknay Jánostól megszokott módon a klasszikus szentendrei iskola stílusában, a geometrikus absztrakció eszköztárát felhasználva. „Amire külön szeretném felhívni a figyelmet ebben a kiállításban, az egy kisebb egység a nagy festménycsoporton belül, a Krisztus-képek. A festőangyal, amit 2011-ben a művész a Székesfehérvári Egyházmegyének adományozott, és több hasonló témájú művében az arc nagyon egyszerűen és az absztrakció eszközeivel jelenik meg. Gyakorlatilag geometrikus formákból építkeznek ezek a képek, ugyanakkor természetesen föl lehet ismerni az arányokból, hogy emberi arcok. Viszont ezek a Krisztus-képek, amelyeket itt láthatunk, portrészerűen mutatják Jézust, de nem is akármilyen módon, hanem egy nagyon ősi keresztény művészeti hagyomány szerint. Ez pedig a Vera Effigies, vagy Vera ikon, magyarul a Veronika kendője ábrázolás. Tehát nem a valóság leképezését, hanem a látvány leképezését ábrázolja ez a kép, ezért is nevezzük igaz képmásnak, mert Krisztus vérrel verejtékező arcának a lenyomata. … Úgy látom, hogy Aknay János ebben nem az absztrakció eszközeihez nyúlt, ami egyébként számára a természetes közeg, hanem a keresztény művészet hagyományai felé fordult, és biztos vagyok benne, hogy vannak a háttérben a személyes életéből származó érzelmi motivációk, amik Krisztus arcának az ilyenfajta vizsgálatához vezették el. Ami szerintem szubjektív dolog, átélhetőbbé teszik ezeket az egyébként is drámai erejű képeket” – hangzott el Smohay András művészettörténésztől.

Az eseményt Dresch Mihály Kossuth-díjas zenész játéka tette emlékezetesebbé, és megtisztelte jelenlétével a festőművész fia, Aknay Csaba fotóművész is.

A kiállítás október 4-ig tekinthető meg hétfőtől péntekig 9–17, szombaton 9–15 óráig, a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban.

Berta Kata
Képek: Kovács Marcell
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió, Körtvélyes Tivadar

Kapcsolódó anyagok:

 meghivo_2025.pdf (660 kB)
 plakat_2025.pdf (1.7 MB)
 spanyi-antal-bevezetoje.docx (14 kB)
 reha-gorgy-zarszava.docx (15 kB)
 novotny-tihamer--a-szentlelek-kollazsa.pdf (3.5 MB)