A Csoóri Sándor Emlékház ünnepélyes átadása Zámolyon - beszámoló

2026. 03. 18. | | 2026. 03. 19.

Megnyitotta kapuit az első Csoóri Sándor Emlékház – Új kulturális központ született Zámolyon, a költő szülőházában

2026.03.19. – A zámolyi református templomban ökumenikus istentisztelettel kezdődött Csoóri Sándor Emlékházának átadása, amelyet a költő szülőházából alakítottak ki állandó kiállítással és közösségi terekkel. A közös imádságon Balogh Zoltán református püspök és Spányi Antal megyés püspök szolgáltak, valamint Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter mondott beszédet. Az istentiszteletet követően a felekezetek képviselői megáldották az emlékházat. A színvonalas Csoóri-emlékesttel a zámolyi emlékház új kulturális központként mutatkozott be.

A közös imádságon Balogh Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke Jézus szőlőtőről és szőlővesszőkről szóló igéjéből kiindulva arról beszélt, hogy az emberi élet gyümölcse nem választható el gyökereitől, közösségétől és Istenétől. „Életünk gyümölcsét, szőlőfürtjét nem távolíthatjuk el az eredetétől. Egy ilyen őserővel, ezer talentummal megáldott embernek, mint Csoóri Sándor ráeszmélni arra, ami, akik nélkül ő nincs, ő sincs. Egy ilyen embernek talán nehezebb, mint nekünk, földi halandóknak, akik hamar megtapasztaljuk azt, amit nekünk a Krisztus mond, hogy nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Hiszen Csoóri Sándorból mintha magától áradt volna a vers, az írás, a gondolat, az ihlet, a szeretet. Mégis, még el sem ment igazán innen, erről a helyről, itthonról már vissza is talált. Hazatalált azokhoz, akikből vétetett, és többé nem hagyta el a forrást, melyből létszomját oltotta. Tudta, hogy nélküle semmit sem cselekedhetett. Ennek a tisztaságán őrködött, ennek a forrásnak a tisztaságán. S ehhez a forráshoz vezető utat akarta szabaddá tenni a ráomlott korszellem mocskától.”

Spányi Antal püspök a költőt, írót, mint a magyar nemzeti önismeret elmélyítésének kincstáraként méltatta, felidézve irodalmi munkásságát, a rendszerváltoztatásban vállalt szerepét. Kiemelte, hogy hívő emberként a kapott talentumokért viselt felelőssége ma is példa az utókor számára. „Megtanulta a felelősségvállalást, megerősödött benne az igazságérzet, tudta világosan, hogy az Isten mire teremtette az embert, s ezért kész volt szólni, kész volt tenni. … Amikor fölidézzük életének a példáját, azt a gazdagságot, amelyet Isten ajándékából hordozott szívében és lelkében, akkor nemcsak azért tesszük ezt, mert fejet akarunk hajtani emléke előtt, mert tiszteljük az ő alkotását, hanem legfőképpen azért, hogy példájából is tanuljunk. Máté evangéliumának végén hirdeti a mi küldetésünket: menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet. Csoóri ezt is tette. Hívő lelke megértette az evangélium üzenetét, a keresztény lét valóságát, elfogadta küldetését, és igyekezett napról napra teljesíteni. Helytállásával, műveivel, kiállásával, bátor szólásával. Felelős volt, mert sokat kapott, és mert tudta, sokról kell majd számot adni.
De vállalta a feladatot.”
A templomban köszöntőt mondott Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter is, felidézte zámolyi felmenői történetét, és beszédében kiemelte, Csoóri Sándor életén és művein keresztül mindaz megérthető, ami a magyarsággal a kommunizmus évtizedeiben és a rendszerváltoztatás idején történt. „A szabadság, a rendszerváltoztatás és a szólásszabadság korszaka hozta el számára az addig sohasem gondolt és tapasztalt, bizonyos értelemben a legfurcsább és legtovább tartó szilenciumot. Ő, aki a legnehezebb időkben éppen olyan jól szót értett mindenkivel a pesti presszókban, mint a vidéki művelődési házakban, mondvacsinált okokból hazug, méltánytalan vádakkal a rendszerváltozás után akarták politikai ellenfelei kiiktatni a közéletből és az irodalmi kánonból egyszerre. Ezért a mai ünnepi alkalom a rendszerváltoztatás egyik nagy adósságának legalább részbeni törlesztése is. … Csoóri Sándor ma végleg hazaérkezett Zámolyra, és meggyőződésem, hogy a szülőház sokat tehet azért is, hogy a nemzet emlékezetében is elfoglalhassa az őt megillető helyet.”

Az eseményre emlékezetes és szép műsorral készültek a Zámolyi Mesevár óvodásai és a Csanádi Imre Református Általános Iskola diákjai is. Az istentisztelet után a résztvevők átsétáltak a Petőfi utcai szülőházhoz, a Kákics Zenekar kíséretében.

Az emlékháznál Sallai Mihály polgármester felidézte, hogy a 2021-ben még omladozó Petőfi utcai szülőházat Zámoly önkormányzata 2024-ben vásárolta meg, és ezzel az utolsó pillanatban mentette meg a végső pusztulástól, majd kormányzati támogatással, a család, a minisztériumok és országos szakmai intézmények összefogásával fogtak hozzá a felújításhoz, így az utcafronti épületrész eredeti formájában született újjá, mögötte pedig modern múzeumpedagógiai tér és közösségi helyszín várja a látogatókat az Emlékház területén. Sallai Mihály így fogalmazott: „Az emlékház átadása nemcsak Zámoly életének fordulópontja, hanem a magyar össznemzeti kultúra új ékköve is. Zámoly sokáig csak csendben őrizte Csoóri nevét, most azonban az Emlékház révén látható és látogatható formában is vállalja, hogy a költő szellemi öröksége a község és a magyar kultúra közös kincse marad.”

A köszöntőt követően valamennyi jelen lévő egyház képviselője megáldotta az épületet, emlékfát ültettek a kertben, jelképezve, hogy az ünnep nemcsak a múltról, hanem a tovább élő hagyományról is szól. A szervezők külön figyelmességét és szeretetét fejezte ki, hogy a nagyszabású ünnepet éppen Sándor névünnepén szervezték meg, és abban az évben, amelyben 10 éves évfordulójára emlékezünk, hogy Csoóri Sándor elköltözött az Örök Atyához.

A zenés, táncos és irodalmi programokkal folytatódó alkalmon a Csoóri Sándor Emlékház egyszerre vált a személyes emlékezés, a közösségi találkozás és a magyar kultúra továbbadásának helyszínévé.

Berta Kata
Fényképeket készítette Némedi István
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió, Körtvélyes Tivadar